I. Gróf Bethlen István Erdélyi Nyári Egyetem 4. rész

A szekció előadásokra a festői Teleki-kastélyban került sor a plenáris előadások második blokkja után.

A PhD-hallgatók előadásainak sorát Laczkovits-Takács Tímea nyitotta, aki a győri humánszolgatási modell részeként Győr város szociálpolitikáját mutatta be 1990-től napjainkig. Az előadó kiemelte, hogy 1990 előtti időszakban sem előzmény nélküli a helyi szociálpolitika, a szociális védőháló kiterjesztése, szociális feladatok és szolgáltatások körének bővítése, szolgáltatásszervezés integrált intézmény keretében voltak a legfontosabb alapelvek. Győr város szociálpolitikáját a stratégiai dokumentumok, koncepciók elemzésének segítségével ismerhettük meg, mely vizsgálat két irányt kutatott. Egyrészt a szociális terület stratégiai dokumentumait, másrészt minden további stratégiai dokumentumot, mely rendelkezett szociálpolitikai relevanciával. 1990-2001 közötti időszakban helyi szintű stratégiai tervezés nem volt a szociális ágazatban, ez csak 2001 után vált kötelező a szociális szolgáltatástervezési koncepció formájában. E koncepciók mai napig meghatározó elemei a törvényi előírások, a szükségletekre való reagálás és az önkormányzat tehervállalási képessége. A további, nem a szociális területre készített dokumentumokról általánosságban elmondható, hogy míg az 1990-es években és a 2000-es évek elején csupán érintőlegesen, röviden foglalkoztak a szociális területtel, addig a 2000-es évek második felétől kezdve egyre hangsúlyosabb jelenik meg e szakterület a dokumentumokban.

A sort Morvay Szabolcs folytatta, aki  Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa – A 2007-es év kulturális sikerei, izgalmai egy erdélyi nagyvárosban címmel tartott előadást. Nagyszeben Románia Közép-Romániai Fejlesztési Régiójában található. Ami Nagyszeben kulturális potenciálját illeti, megemlíthető, hogy Nagyszeben már korábban is – századokba visszanyúlva – Erdély kulturális központjának tekinthető volt. A történelmi várost olyan művészek díszítették, mint Andreas Lapicida, Sebastian Hann, Johann Martin Stock és Frans Neuhause. Zenei társaság már 1818-ban megalakult, de járt a városban Johann Strauss és Liszt Ferenc is. Jelenleg a városban található öt kulturális központ, hat kulturális intézmény, filharmónia, két mozi, öt könyvtár, melyek okán erős kulturális élet jellemzi a várost. Nagyszebennek az Európa Kulturális Fővárosa címet a 2004-ben lezajlott Miniszterek Tanácsa ülésén elfogadott 2004/654/EC sz. határozat adta meg, amelynek következményeként 2007-ben birtokolhatta a címet. A város pályázatának címe „Cultures living hand in hand”, azaz Kultúrák kéz a kézben. A pályázat fő üzenete a sokszínűség, sokarcúság, illetve a kulturális együttműködések volt. A koncepció mögött a város több nemzetiséget, több vallási felekezetet és kultúrát magában foglaló jellegzetessége állt. A pályázatban ambiciózus fejlesztési terveket és rengeteg esemény sorakoztattak fel. Elemzésre ad módot az Európai Közösségek Bizottsága 2009-es kiadványa, amely jelentéseket kér az EKF cím korábbi birtokosaitól. Az elemzési lehetősséggel élve próbát teszek a 2007-es nagyszebeni év kulturális izgalmainak, sikereinek bemutatására, elemzésére.

Pop Szabolcs, a Babes-Bólyai Tudományegyetem PhD-hallgatója a következő címmel tartott előadást a Fenntartható fejlődés az Intelligen Szakosodás Irányelv kontextusában az Észak – Nyugati fejlesztési régióban. Az Intelligens Szakosodás, mint alapelv, onnan indúlt ki, hogy az európai piacot versenyképesebbé tegye globális szinten és globális cégekkel szemben. Természetesen olyan régiók amelyek nem rendelkeznek olyan erős és fejlett tudományos közeggel, alul maradnak a fejlettebb régiókkal szemben, így ezek megmaradnak helyi jellegzetességükkel. Ugyancsak fennt áll annak az aglomeráció veszélye is, azaz egy región belül több szereplő tevékenykedhet ugyanabban a szakágban. Ez egy veszélyes jelenség lehet regionális fejlesztés szempontjából azért, mert a szereplők ugyanabban a szakágban fejlesztenek, hiányzik a szereplők közti párbeszéd, így az erőforrások elosztódnak ezen szereplők között kialakítván alközpontokat amelyek egyenként képtelenek a globális versenyképességre. Ez a fejlesztési stratégia hagsúlyt fektet egy ország vagy régió üzleti szférájára, arra az iparágra ami az adott régióban jelen van, illetve hagyománya van és nem utolsó sorban az akadémiai közegre akik biztositják a tudományi hátteret a stratégia megvalósításához.

Tóth Marcell Okos (nagy)városaink – Smart city szemlélet és célok Magyarország nagyvárosainak életében című előadásában mutatta be vizsgálódásait. A 21. században mindennapjaink fontos szereplőivé váltak a modern technológia vívmányai, a különféle elektronikai és infokommunikációs eszközök, vagy divatosabb kifejezéssel élve: az okos megoldások. Eme irányzat nemcsak a használati tárgyainkat, hanem lakótereinket, azaz a településeket is elérte. Az okos város kifejezés az angol „smart city” szóból származik, és az eredeti definíció szerint egy olyan városfejlesztési és –vezetési módot jelent, amely integrálja az infokommunikációs technológiákat és az ebből származó adatokat, hogy ezáltal az emberek számára egy kényelmesebb, élhetőbb és ezzel egyidejűleg egy környezetileg fenntarthatóbb lakóhellyé váljon. Magyarországon a mögöttünk álló években már számos kutatás boncolgatta a témát, több projekt is megvalósult, és jó néhány település zászlajára tűzte – vagy legalábbis valamelyik hosszú távú stratégiai dokumentumában leírta, esetleg valamelyik városvezetője által kimondásra került –, hogy a céljai között szerepel, hogy okos várossá váljon. Előadásában bemutatta, hogy hazánk legjelentősebb nagyvárosai (azaz a nyolc, 100.000 fő fölötti lakossággal rendelkező város: Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár) miként viszonyulnak ehhez a témához. Milyen jelentős smart city megoldások működnek már most is, illetve hogy jelenik meg víziójukban, célkitűzéseikben ez a fajta szemléletmód.