GRÓF BETHLEN ISTVÁN

Gróf Bethlen István (1874-1946) a XX. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb államférfija. Miniszterelnöksége (1921-1931), majd meghatározó politikai tanácsadói szerepe nagyban hozzájárult az első világháború utáni magyar gazdaság helyreállításához, Magyarország nemzetközi kapcsolatainak stabilizálásához. A trianoni békediktátumot követő időszakban a bethleni konszolidáció egyet jelentett Magyarország válságból való kivezetésével és pénzügyi talpra állításával. Miniszterelnöksége idején vezették be az új stabil fizetőeszközt (pengő), s alapították meg a Magyar Nemzeti Bankot. Az összeomlást követő gazdasági stabilizációval párhuzamosan Bethlen kivezette az országot a nemzetközi elszigeteltségből is. Kormányfői időszakában különösen nagy hangsúlyt fektetett a kultúrpolitikára, mely területen miniszterére és bizalmasára –Klebelsberg Kunora-  nagyban számíthatott. Közös munkájuk eredményeképp a magyar tudomány is lendületet kapott a két világháború között, ezt bizonyítják az egyetemalapítások, új kutatóintézetek létrehozása. Nevükhöz fűződik a Collegium Hungaricumok (Bécs, Róma, Zürich, Párizs, Berlin) megalapítása, továbbá a fiatalok külföldi tapasztalatszerzését szolgáló állami ösztöndíjrendszer. Bethlen maga is fontos szerepet vállalt a tudományos közéletben az általa alapított Magyar Szemle című társadalomtudományi folyóirat révén, melynek szerkesztőbizottságát a lap fennállásának idején (1927-1944) mindvégig elnökként irányította.

Bethlen szélsőségeket elutasító politikai felfogása, gazdasági stabilizációra irányuló tevékenysége, továbbá a tudományos életet segítő intézkedései miatt méltó névadója lehet egy XXI. századi kutatóközpontnak.