Beszámoló a II. Gróf Bethlen István Erdélyi Nyári Egyetemről

3. rész

A II. Gróf Bethlen István Erdélyi Nyári Egyetemen keretein belül két tudományos nap során összesen 8 szekcióelőadást hallhattunk meg különböző tématerületekhez kapcsolódva.

Laczkovits-Takács Tímea, a Széchenyi István Egyetem PhD-hallgatója „Győr-Újvárosi szociális városrehabilitációs program a győri humánszolgáltatási modell vonatkozásában” címmel tartott előadást. Előadásában kiemelte, hogy figyelemre méltó a győri önkormányzat elmúlt időszakban megvalósított és jelenleg is zajló szociális városrehabilitációs törekvése, mely Győr-Újváros városrész tekintetében látványos fejlődést indított el, nem csak az épített, fizikai környezet megújítása terén, hanem a győri humánszolgáltatási feladatok mindegyikének vonatkozásában is. A tanulmányban Győr Újváros városrészének vizsgálatát helyeztük középpontba az elmúlt évek szociális városrehabilitációs programjai törekvéseinek, tartalmának, eredményeinek bemutatásán, elemzésén keresztül, külön hangsúlyt helyezve a városrehabilitációs tevékenységek, illetve eredmények és a győri humánszolgáltatási feladatellátás kapcsolódási pontjaira, egymásra való hatásainak beazonosítására. Győr Megyei Jogú Város által nyújtott humánszolgáltatási feladatok körében négy meghatározó elemet tudunk kiemelni. Az egyik elem a szociális pillér, a szociálpolitika, az önkormányzat által ellátott kötelező és önként vállalt feladatok összessége a helyi szociális ellátórendszer keretén belül. A szociálpolitikai pillérhez szorosan kapcsolódva a másik nagy terület a lakásügy, mely többek között kiterjed az önkormányzati tulajdonban lévő lakások hasznosítására, illetve lakáscélú támogatások biztosítására. A harmadik meghatározó elem az egészségügyi alapellátás körébe tartozó önkormányzati feladatok biztosítása. A helyi egészségügyi ellátórendszerhez kapcsolódva azonosíthatjuk be a negyedik pillért, az Egészséges Városok Program keretében nyújtott szolgáltatásokat, kezdeményezéseket, melyet a győri önkormányzat önként vállalt feladatként lát el.

Dr. Lévai András „Kreatív gazdaság motorja: Mesterséges intelligencia” című előadásának kiindulópontja a kreatív góc modell, melynek három fontos eleme a kreatív személy, a kreatív munkahely és a kreatív helyszín. A kutatás módszertanát tekintve széleskörű szakirodalmi feldolgozás, helyszíni megfigyelés, online adatgyűjtés volt a meghatározó, az adatfeldolgozás robotok építésével történt, az elemzésben pedig tudományos informatikai eszközök álltak a rendelkezésre. A kutatási ötlet lényegét az adta, hogy azonosítható-e bármilyen minta a kreatív emberek munkastruktúrájában. Megállapításra került, hogy a kreatív életforma nem lineáris, valamint az élet túl rövid, az alkotás pedig hosszú. Sosincs cél, ezért a nagy művészek ráébrednek arra, hogy az ismételt munkavégzés segíti őket az alkotásban. Tudják mire akarják fordítani az energiájukat mindennap, történjen bármi. Az eredmény pedig nem befolyásolja őket, legyen bukás vagy siker, folytatják az útjukat. Valamint kihangsúlyozásra került, hogy az életben kevés dolgot tudunk befolyásolni, de azt, hogy egy napot mivel töltünk azt igen.

Morvay Szabolcs, a Széchenyi István Egyetem doktorjelöltje „Három magyar város és az Európa Kulturális Fővárosa címhez vezető út. A jelöltek összehasonlító elemzése a kulturális, turisztikai és pénzügyi kapacitások alapján.” címmel tartott előadást. 2023-ban magyar város lesz Európa Kulturális Fővárosa. A programsorozat az európai kultúra sokszínűségét hivatott bemutatni, tehát középpontjában a városok kulturális értékei, kulturális dimenziói állnak. A címért mindig városok sora versenyezik pályázataikat benyújtva egy kiválasztási eljárás keretében. Győr, Veszprém és Debrecen voltak a legesélyesebb pályázók, e városok jutottak a kiválasztási eljárás második fordulójába. Bár a figyelem nagy része a projektévben szervezett kulturális programokra irányul, a pályázati fázis is izgalmas szakasza a projektnek, hiszen ekkor a pályázó városok számot adnak terveikről, a kultúra terén tervezett fejlesztési elképzeléseikről, kulturális potenciáljukról. A kutatásban arra törekedtek, hogy a tárgyalt projekt pályázati ciklusának második fordulójába jutott három magyar város terveit ütköztessék, elemezzék, feltárva ily módon a kiemelkedő kulturális ambíciókkal bíró magyar városok kultúrával kapcsolatos vízióit, erősségeit, gyengeségeit, főképpen a számokban kifejezhető tényezők mentén. A kutatás során kialakított vizsgálati modell a pályázó városok kvalitatív összehasonlító elemzését adja meg, három szempont – kulturális, turisztikai, pénzügyi kapacitás – és a hozzájuk kapcsolt 14 indikátor alapján. Két magyarországi viszonylatban nagy és egy közepes méretű város összehasonlítása nyomán elmondható, hogy a két nagy fej-fej mellett végzett az élen a vizsgált indikátorok alapján, tőlük messze lemaradva Veszprém. A nemzetközi zsűri ugyanakkor éppen ezt a várost választotta ki a 2023-as cím viselésére.

Nagy Csongor, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója „A magyar és a román ipar térszerkezetének összehasonlítása megyei adatok tükrében” című előadásában mutatta be kutatási eredményeit. A rendszerváltáskor és az azt követő években Románia gazdasága jelentősen rosszabb helyzetben volt, mint Magyarországé, a külföldi működőtőke beáramlása és a fejlődés is késve indult el (csak részben a nyugati nézőpontból periférikusabb fekvésnek köszönhetően), de 2002 és 2008 között olyan dinamikát mutatott, amivel 2006-ra maga mögé utasította hazánkat a teljes GDP tekintetében, miközben a népesség fogyása gyorsabb volt. A válság időszaka után most ismét a magyarországit meghaladó ütemű növekedés látszik kibontakozni.Az elmúlt bő évtized során csatlakozott, félperiférikus helyzetű EU-tagállamok külföldi működőtőke vezérelte fejlődésének gerincét a főként a gépiparban megfigyelhető újraiparosodás képezi. Az általánosan jellemző alacsonyabb bérszínvonal, a Ceaușescu-éra népesedéspolitikájának hagyatéka és a mezőgazdaság kimagasló munkaerő-tartaléka, ha megfelelő ütemben folytatódik az ország közlekedési feltárása (autópálya-építések), javul az infrastrukturális helyzet és beindul a vidéki terek feltárása, mindenképpen kedvezőbb feltételeket jósol Romániában az extenzív iparosítási stratégia jövője szempontjából, mint Magyarországon. E folyamat térbeliségét ragadta meg előadásában a két ország ipari térszerkezetének összehasonlító vizsgálata révén. A szocialista rendszert jellemző gazdaság- és társadalompolitika hagyatéka, a geopolitikai helyzet és a társadalmi folyamatok a két ország hasonlóságát hangsúlyozzák. Eközben a nagyobb skálán változó természetföldrajzi adottságok és a Kárpátok akadályképzése mellett a kisebb mértékű fejnehézség (az excentrikusabb és periférikusabb fekvésű, kisebb relatív koncentrációt jelentő főváros ellensúlyozására nagyobb régióközpontok adottak), a tengeri kapcsolat lehetősége és a helyi hagyományok eltérései a különbségek záloga. A térszerkezeti vizsgálat során – melynek alapját megyei bontású foglalkoztatási statisztikák adják – a feldolgozóiparra fókuszált, hiszen ez a gazdasági fejlődés motorja, amelyben új lehetőségek és veszélyek bontakoznak ki a negyedik ipari forradalom kapcsán.

Pop Szabolcs, a Babes-Bolyai Tudományegyetem PhD-hallgatója „Mezőgazdasági és turisztikai fejlesztési potenciál Kolozs megyében” című előadásában a vizsgált megye mezőgazdasági helyzetéről kívánt átfogó képet adni. A vidéki gazdaság többnyire mezőgazdaságon és erdészeten alapszik, de ezek mellett nem szabad megfeledkezzünk a halászatról vagy a turizmusról sem. Egyik legnagyobb probléma a vidékfejlesztésben az infrastruktúra hiánya. Kolozs megye adott részein az infrastruktúra fejlesztve lett, de még mindig jelentkeznek nagy különbségek adott települések közt. Az utóbbi években egy jó “ütemű” fellendülést ismertek meg azok a települések, amelyek rendelkeznek sípályákkal. Az megyei tanács nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az utakat felújítsa így a sípályák könnyebben elérhetővé váltak, továbbá több út van felújítás alatt. Annak ellenére, hogy a síszezon novembertől márciusig tart, a rekreációs központok egész évben várják a vendégeket. Ezek a központok a lakosságnak munkahelyeket biztosítanak, ezzel növelve az életszínvonalat is. Sajnos Románia, egy még soha az országban nem látott népességelvándorlásnak a tanúja, ez növeli a munkaerőhiányt, amely kezd egyre akuttabbá válni az országban, főleg olyan településeken ahol az életszínvonal alacsony. A befektetések hiánya miatt nagyon sok településen a fiatalok vagy nagyobb városokba költöztek vagy külföldre költöztek, a jobb megélhetés miatt; ez a jelenség a régió összes megyéjében jelen van.

Vinkóczi Tamás, a Széchenyi István Egyetem PhD-hallgatója „Mobilfizetések hatása a magyar gazdaságra” címmel tartotta meg előadását. Az előadó a pénzügyi földrajz egy érdekes vetületét vizsgálta, mely érinti a regionalizmust és digitalizmust. A digitális világ térnyerése manapság kulcsfontosságú minden gazdasági ágazatban. Kutatásában a digitalizmus pénzügyi szegmensre gyakorolt hatását elemezte Magyarországon és két határmenti országban (Szlovákia, Ukrajna), összehasonlítva az országok gazdasági fejlettségének és a mobilfizetések számának változását. A kutatás eltérő gazdasági és demográfiai adatokkal rendelkező országokat hasonlított össze mobilfizetésekre vonatkozó előrejelzések alapján. A differenciák feltárását követően Magyarország sajátosságai (készpénz, ATM használat, mobilfizetések) kerültek ismertetésre. Az összevetés nemzetközi (statista.com), az ország specifikus sajátosságok nemzeti (Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer) adatbázisok alapján kerültek bemutatásra. A Statista előrejelzései alapján következtethetünk az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) és a mobilfizetések kapcsolatára. A rendelkezésre álló 2017-2022-es időszakra vonatkozó, elérhető adatok birtokában csupán rövid és középtávú konzekvenciákat vonhatunk le. A kutatásban az egy főre jutó GDP képviseli az országok gazdasági fejlettségét, de a digitalizmus terjedése nem csak egy tényező függvénye. Az eredmények azt tükrözik, hogy a gazdasági fejlettség alacsony szintje nem képes meggátolni a digitalizációt, mivel az a globalizációhoz hasonlóan, “önállóan” teret hódít önmagának. A vizsgált országok gazdasági helyzete bizonyos mértékig befolyásolja a mobilfizetésekben résztvevők számát, de a fizetései módozat által generált egy főre jutó fizetési értékek minden esetben növekednek. Azon országokban, ahol a készpénzfizetés széles körben elterjedt (pl. Magyarország), a kormány a digitális/online megoldásokat támogatja. A Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium törekvései egységesen az említett törekvés mellett állnak. Az előadás továbbá kitért egy már működő, mobilfizetéseket generáló megoldásra, ami néhány országban (pl. Albánia, Ghána, India, Románia, Tanzánia) a helyi keretrendszereknek (szabályozás, elfogadás, stb.) köszönhetően már működik. A mobilfizetések elterjedéséhez szükségszerű, hogy a jövőbeli fejlesztések összhangban legyenek az országos törekvésekkel, ami miatt a térbeliség (helyi regulák, társadalmi, gazdasági elvárások) ezen tématerületen is kulcsfontosságú szerephez jut.

Nagy Dávid, a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanársegédje „Digitális Agrár Akadémia – Miként emelhető az Agrárium digitális műveltsége?” címmel tartott előadást. A Digitális Jólét Program (DJP) keretében elkészült Magyarország kárpát-medencei dimenzióban értelmezhető Digitális Agrár Stratégiája (DAS), melynek célja, hogy digitális megoldások felhasználásával hozzájáruljon az élelmiszergazdaság és a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének növeléséhez. A stratégiával összhangban létrejövő Digitális Agrár Akadémia (DAA) fő célja, hogy a digitális tapasztalatokkal jellemzően kevésbé rendelkező élelmiszergazdasági szereplők megismerhessék az elérhető agrárdigitalizációs eszközöket és megszerezhessék az alkalmazáshoz szükséges felhasználói alapismereteket. A DAA e-learning és mooc típusú eszközökre épít, de sikerességének kulcsa, hogy megteremti-e az összhangot az emészthető digitális képzés és a digitális műveltség emelésére irányuló törekvések között. A felsőoktatás oldaláról megközelítve fontosa kiemelni, hogy a DAA integrálni kívánja az agrár képzések tudásanyagát, ezzel azonban egyfajta alternatívát is teremt a hasonló képzések iránt érdeklődő potenciális hallgatók számára.

Dömötör Mihály, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem MSc-hallgatója „Homogenitás vagy heterogenitás jellemzi-e Magyarország megyéit? Vizsgálatok megyéink belső fejlettségbeli különbségeinek és a megyei területfejlesztési koncepcióknak a tükrében” című előadásában az egységes európai uniós hierarchikus közigazgatási rendszer magyarországi NUTS-3-as szintjével, a megyékkel foglalkozik. Az országos területi folyamatokban és a területfejlesztési politikában a megyék szerepe az utóbbi években erőteljesen felértékelődött. A jelenlegi – 2014-2020-as – európai uniós kormányzási ciklusban a különböző központi pénzügyi alapokból származó területfejlesztési célokat szolgáló támogatások elosztása, valamint az ezeket megalapozó fejlesztési dokumentumok megalkotása a megyei szinten történik. Ezt azért fontos kiemelni, mert az uniós elvek ezeket a funkciókat a NUTS-2-es régiós szintre javasolják alkalmazni, amely 2014-ig – hasonlóan a többi tagország fejlesztési politikájához – Magyarországon is érvényben volt. Az ország részéről történő, az Unió regionális politikájában egyedinek mondható változtatások megfelelőnek mondhatók, mivel az ország területi politikájában – a magyar közigazgatás szerkezete miatt – a megyei szint racionálisabban „alkalmazható” az újonnan kialakított, szakmai körökben nagy visszhangot keltő regionális szint helyett. A megyei szint ily módú felértékelődése miatt fontos azok belső struktúráinak elemzését. Vizsgálata nem a megyék egymáshoz viszonyított fejlettségbeli különbségeit elemzi – amely kutatásokkal kapcsolatban a hazai területi szakma számtalan kiváló tanulmányt alkotott –, hanem a területi kutatások homlokterében talán kevésbé megjelenő belső fejlettségbeli különbségeknek próbál utánanézni. Ezt a 2013-ban– valamelyest a volt statisztikai kistérségek helyét betöltő új közigazgatási szinten – a járások szintjén jelenti a vizsgálat tárgyát. Különböző társadalmi-gazdasági mutatók segítségével [pl.: munkanélküliségi ráta (2016), személygépkocsiellátottság (2016), adófizetők aránya (2016) stb.] az egyes megyéken belüli járások fejlettségi szintje került összehasonlításra és elemzésre. Ez mind a 19 megye elkészült és a kapott eredmények a megyék Fejlesztési Koncepcióival összevetésre kerültek, amely fontos lehet annak vizsgálatára, hogy a hazai területfejlesztési politika ezeket a belső struktúrákat milyen mértékben veszi figyelembe.